Azt hiszem kezd elérkezni az a pont az életemben, hogy hiányzik a mozgás. Nagyon rég éreztem már ilyet. Olyan mintha bizseregne a csontvelőm. Egy kicsit hasonlít arra az érzésre, amikor a fehérvérsejtszám növelő injekciókat kaptam, csak épp ez nem fájdalmas, hanem jóleső.
Mivel a futást csak most kezdtem el intenzívebben űzni a térdem miatt, így korábban az uszodába kényszerültem. Nem is képzeltem, hogy úszással is így meg lehet alapozni az erőnlétet. Sokkal jobban bírom tüdővel a futást, és azt vettem észre, hogy ha beállok egy megfelelő pulzusra és levegővételre, és persze nem hajtok, akkor kevésbé fáradok el, és sokkal többett bírok. (A hozzáértők most biztosan mosolyognak, hogy milyen szakszerűen fogalmaztam de nekem ez tényleg újdonság.)
Beszereztem egy pulzusmérő órát is, azaz kaptam a férjemtől :). Most próbálom tanulni a kezelését. eddig nem nagyon értettem, hogy miért is van ezekre szükség, na de be kellett látom, hogy a hatékony edzésnél milyen fontosak a testem visszajelzései. Arról nem is beszélve, hogy ezeket az adatokat vizuálisan is meg lehet jeleníteni, így az ilyen laukisok számára mint én, informatív és könnyen kielemezhetővé válik az adatok sokasága.
Mivel a férjem hobbi triatlonista, így volt lehetőségem kipróbálni a görgőzés "csodáit". Bár tavaszias mostanában az idő, úgyhogy akár a természetbe is ki lehetne menni bicajozni, de sajnos mostanában elég kevés időt töltök a gyerekeimmel, nem szeretném még ezt az egy két órát is megvonni tőlük. Így marad az otthoni esti tekerés (pontosan mi is ez, arról a kövtkező bejegyzésemben részletesen beszámolok).
Ne felejtsétek el a közös futást március 29-én! Sok szeretettel várok mindenkit, aki szeretne egy kicsit edzeni, vagy találkozni Kropkó Péterrel és Gajdos Tamással. Feltehetitek a kérdéseiteket, akár tanácsot is kérhettek tőlük a futással, edzésetekkel kapcsolatban.
Várlak titeket!